Sok a panasz gyermekedre? Folyton behívnak az óvodába, iskolába? Eszköztelennek érzed magad?
Azt mondják, hogy a gyereked rossz? Mi azt mondjuk, hogy valamiért rosszul van, bajban van és segítségre van szüksége. Szülőként óriási kihívást jelent a magatartásproblémával küzdő gyermek! Hiszen nem lehetsz ott mellette a gyermekközösségben és nem tudod a pedagógus helyett a nap mint nap előadódó konfliktushelyzetet elsimítani. Mégis tőled várják a megoldást és nem tudod mit tegyél?
Segítünk rájönni mi vált ki gyermekedből ekkora feszültséget, mi lehet viselkedésének valójában az oka. Az érzelemszabályozás, az impulzuskontroll az asszertív kommunikáció és viselkedés megtanítása elfogadható viselkedéshez vezet mindenki örömére és megnyugvására.
A gyermekpszichológus vezette egyéni viselkedésterápia hatékony segítséget nyújt a problémára. A szülővel együtt gondolkodva, új utakat kipróbálva főként azáltal hat, hogy megtanítja gyermekednek az érzései felismerését és környezete számára elfogadható formában való kifejezését.
A pervazív fejlődési zavarok közé tartozik az autizmus. Jellegzetessége a minőségi károsodás a kommunikációban és a kölcsönös társas interakciókban, a szűk körű érdeklődés, és a típusos kognitív nehézségek.
Napjainkban elég közismert maga a jelenség, és nem is túlságosan ritka, viszont hiába ismerik, nem igazán tudnak az óvodákban, iskolákban mit kezdeni vele. Pedig az autista gyermek is lehet ugyanolyan boldog, mint bárki.
Mégis gyakran kisodródnak a közösség perifériájára, magatartásproblémákkal küzdenek, és könnyen válhatnak kortársaik céltáblájává. Hozzáértő gyermekpszichológus sokat javíthat a társas készségeken, a kommunikáción és lazíthat a gondolkodás rugalmatlanságán, ezáltal fel tudja vértezni az autista gyermekeket, hogy jobban megértsék az őket körülvevő világot, illetve elfogadottságuk növelhető azáltal, hogy viselkedésrepertoárjuk az átlagéhoz közelíthető.
Az iskolakezdéskor szokott főként szemet szúrni, hogy az átlagtól eltérően működik a gyermek. Nem tud együttműködni, felugrál a helyéről, belekiabál az órába, nem képes hatékonyan fenntartani a figyelmét. Csak ül a feladat fölött, de önállóan nem halad.
Amennyiben nem ismerik fel időben a problémát, gyorsan rákerülhet a buta vagy rossz gyerek címke, holott nem arról van szó, hogy nem akarja betartani a szabályokat, vagy nem képes jó teljesítményt elérni, hanem a hagyományos iskolai keretek között erre segítség nélkül magától nem tud rátanulni.
Viszont megfelelő terápia mellett kézben tartható és fejleszthető a figyelem. Megtanulja mások nézőpontját is átlátni, a szabályokhoz alkalmazkodni és koncentrációs készsége fejleszthető. Kompenzációs stratégiákkal elérhető, hogy figyelmét hatékonyabban tartsa fent.
Sok esetben igen összetett probléma így a gyermekpszichológus mellett gyógypedagógus és pszichiáter bevonása is indokolt lehet. A terápia során abban segítünk, hogy megtanuljon alkalmazkodni a közösségi szabályokhoz, és a valódi képességeinek megfelelő teljesítményt érje el az iskolában.
Sajnos gyermekek és serdülők is lehetnek depressziósok méghozzá a kisebbeknél a felnőttekétől egészen eltérő tünetekkel, ezért sokszor nem ismerik fel sem a szülők sem a pedagógusok és a probléma kezeletlen marad. Az alábbi jelekre figyelj: óvodáskorú gyermeknél a depresszív állapot pszichoszomatikus tüneteket ölt, elsősorban például gyakori fejfájás, hasfájás formájában mutatkozik meg.
Kisiskolásoknál teljesítményromlás, éjszakai nyugtalanság, fejfájás, esetleg ágyba vizelés esetén gyanakodj. Kiskamasz korban kb. 10 - 13 évesen visszahúzódóvá válás, és a gyermekre korábban nem jellemző magatartászavar, dühkitörés, irritabilitás lehet a jele. Ők már panaszkodnak szenvedésről, szomorúságról, és önvádló gondolataik is lehetnek.
Serdülőkorban kb. 14-18 évesen a tüneti kép a felnőttekével lényegében azonos. Leértékeli önmagát, a világot ellenségesnek látja, a jövőjét pedig reménytelennek. Megváltozhat az étvágy, felléphetnek alvászavarok. Lecsökken az aktivitás.
További leírást találsz oldalunkon a depresszió felnőttkori leírásánál.
Egyéni vagy csoportos terápiás foglalkozás, kognitív viselkedésterápia nagyon jó eredményekkel gyógyítja.
Akár egy folyton jelenlévő, kiiktathatatlan belső ellenség, aki meghiúsítja a siker elérésének lehetőségét, rontja a teljesítményt, eredményességet az élet minden területén.
Előfordul, hogy könnyen felismerhető más esetben jól alkalmazkodó gyermekek, kamaszok gyakran olyan hatékonyan kompenzálják az önbizalomhiányukat, hogy az felületesen szemlélve alig ismerhető fel, mégis rányomja a mindennapjaikra a bélyegét és sok felesleges szenvedést, szorongást okoz.
A közvetlen környezet sokszor nagyon szeretne, de nem tud segíteni, mert hiába lát sokkal pozitívabb képet az érintettről, Ő maga ezt a képet nem feltétlen képes átvenni. Amíg az önmagáról alkotott képe nem változik meg, addig nem várható igazi javulás.
A legtöbb esetben az egyéni terápia is sikeres. Sokszor még jobb a csoportos foglalkozás, ahol a kortársak visszajelzései is átírhatják a szélsőségesen negatív énképet, és visszaadják az önbizalmat.
Mindezek olyan negatív életesemények, melyeket felnőtt fejjel is nagyon nehéz feldolgozni, gyermekként pláne.
Gyermekkorban egy természetes érési fejlődési folyamat zajlik, mely az elszenvedett trauma következtében megakadhat, és az élet legkülönfélébb területére kihathat a későbbiekben, ha nem kerül mielőbb a helyére.
Bármi is történt a gyermek életében arra gondolj, hogy minden feldolgozható. Nem a trauma mérgez önmagában, hanem a környezetnek az arra adott közömbös reakciója, ha egyedül hagyják a gyermeket a bajjal. Ha azt látod, hogy nincs jól, keress neki szakszerű támogatást.
Gyermekpszichológus bevonásával sokkal gyorsabban és kevesebb fájdalom árán túl lesz rajta. És ami még fontosabb, hogy a hosszú távú következményeket meg tudjuk előzni, hasonló helyzetekre fel tudjuk vértezni. Ne hagyd a bajban, mert attól traumatizálódik igazán!
Sajnos ma már nagyon gyakori, de ettől még nem természetes jelenség.
Egy világ törhet össze a gyermekben és az új egyensúly megtalálása bizony hosszú folyamat. Közelebbről szemlélve többnyire az történik, hogy az egyik szülőt elhagyják, így becsapva, megszégyenítve, összetörten sok esetben a gyermek körüli teendőkkel egyedül maradva kellene helyt állnia.
A másik szülő pedig alapjaiban rengeti meg a gyermeknek a belé vetett bizalmát azáltal, hogy elköltözik, kilép a gyermek életéből a korábbihoz viszonyítva bármennyire is igyekszik, mindenképp kevesebb időt tölt vele.
Amikor mindkét szülőnek új életet kell kezdenie nem várható el tőlük, hogy a gyermek szilárd támaszai legyenek. Mégis hogyan, mikor ők maguk sincsenek még jól?
Ebben a helyzetben a gyermekpszichológus lehet az az állandó személy a gyermek életében, aki hiteles felnőttként és szakértő módon tudja Őt támogatni, átsegíteni a válás fájdalmán anélkül, hogy ítélkezne a szülők fölött vagy valamelyikük pártjára állna.
Rendkívül sokféle formát ölthet és kezeletlenül borzasztó szenvedést okozhat akár hosszú távon is.
Gyermekkorban megnyilvánulhat például kényszeres viselkedésben, körömrágásban, dadogásban, megszólalástól való félelemben. Akaratlan mozgásban, hangadásban ez a tic zavar. A szobatisztaság elérése után jelentkező bepisilésben, bekakilásban, vagy éppen szorulásban.
A legkülönfélébb fóbiákban.
Az egyéni vagy a csoportos terápia nagymértékben segít a szorongás szintjének lecsökkentésében.
Ismerős az a jelenség, amikor a gyermeked nem tágít mellőled? Nem érzi magát biztonságban nélküled? Esetleg nem hajlandó óvodába, iskolába menni? Nem mer elaludni, irreális félelmek gyötrik?
Nagyon erős szorongás állhat a háttérben, amit gyermekpszichológus segítségével sokkal hatékonyabban és gyorsabban kezelhető mértékűre lehet csökkenteni. Azért is érdemes mielőbb segítséget kérni, mert sajnos a szeparációs szorongás gyakran átcsap szociális fóbiába, amikor idegenek, vagy akár ismerősök jelenlétében is olyan erősen feszeng a gyermek, hogy szinte lefagy, meg sem tud szólalni és legszűkebb családján, barátain kívül egyáltalán nem képes élvezni mások társaságát.
Segítünk abban, hogy a szülő távollétében is biztonságban érezhesse magát és készen álljon bátran felfedezni a világot.
Legtöbbször szeparációs szorongás, szociális fóbia vagy teljesítményszorongás áll a hátterében. Sok szülő ilyenkor ösztönösen menteni igyekszik a gyermekét és másik iskola után néz, vagy magántanulói státuszt kér.
Rövid távon ugyan oldja a gyermek iskolától való félelmét ha nem vesz részt az órákon, hosszú távon azonban a kimentés nagyon erős romboló hatással bír. Felfokozza az amúgy is meglévő szorongást, megnehezíti a társas tapasztalatszerzést. Szinte ellehetetleníti a társadalomba való beilleszkedést. Ha már az iskolai közegben való otthonos mozgás is gondot okoz, hogy várhatjuk, hogy később a nagybetűs életben elboldoguljon.
Minél előbb kérik gyermekpszichológus segítségét, annál hatékonyabban lehet a káros folyamat eszkalálódását megakadályozni. Igen hatékony lehet az egyéni kognitív viselkedésterápia.
